A bejegyzés címe azt jelenti, Viszlát, Madeira, és Sidonio Silva egyik sramlijának címe (van Madeirára utazom is is), érdemes megnézni a videót hozzá, nekem átjön a hangulata és a saudade is rögtön elfog.
Funchal
Majdnem 3 napot töltöttünk a várossal, mondjuk nem kezdtük korán egyik napot sem...
A szállásunk mellett volt a Jardim Panoramico, ami egy kis városi park, itt is mindenféle fura növények laknak, és rengeteg gyík (az első néhánynál még örvendeztünk, utána csak rezignáltan konstatáltuk, hogy még egy gyík, oké. Kisgyermekeseknek: rögtön elindult a fejünkben a Bob, a mester zenéje, ami nyilván nem így hangzik, hogy "Gyertek gyíkok, építkezzünk", de mi ennek halljuk), van kis játszótér, lábbal hajtós kisautók, minigolfpálya, és csodás kilátás az óceánra.
Onnan végig lehet sétálni a Porto Mare szálloda másik végéig (elég hosszú) a Promenade do Lido -n, itt vannak snack barok és fagyizó is, illetve a Cais do Carvão, ami egy szenes kikötő, és tavaly "újították fel", néhány gépet, falat és magyarázó táblákat találunk itt, pl arról, hogy milyen halak élnek az óceánnak ezen a részén. Na és ami nagy meglepetés volt, hogy szombat este valamilyen okból kifolyólag koncerteket is rendeztek itt, rockos/bluesos vonalon, kirakodóvásárral, stb. Nagyon hangulatos volt. Egyébként az Estacao de Biologia Marinha de Funchal-hoz vezető lépcsőn lehet ide lemenni, ami pedig egy tengerbiológiai kutató intézet, azt hiszem ide is be lehetett volna nézni.
A Porto Mare-nál felkaptatva már csak a szállodák előtt lehet közlekedni, jó hosszan a gigantikus méretű, épülő Savoy Hotel mellett. Útközben vannak régi villák, boltok, éttermek,és rengeteg kirándulásszervező és autóbérlő cég is megtalálható az Estrada Monumental mentén.A Santa Catarina előtt még 10 és 16 óra között beugorhatunk a Quinta Vigia kertjébe, egyenesen a kormányzóhoz, és Sisi nevű kutyájához 1 Euro belépődíj fejében. Ez a kert is meseszép. A vége a Santa Catarina Park, előtte a Kaszinóval, illetve Sisi szobrával, vagy ha lemegyünk jobbra, akkor kimehetünk a kikötőhöz, a Fort Saint-Joseph-hez (ez amúgy egy miniállam, ottjártunkkor zárva volt sajnos), illetve a Design Centerhez (lift az épület másik oldalán, csodálatos a kilátás), ez egy modern kiállítótér és egy előkelő étterem, isteni ételekkel. Innen indult a komp is Porto Santora, nem csak az óceánjáró hajók. A kikötőt elhagyva belebotlunk a Cristiano Ronaldo múzeumba, és az ő szállodájába, majd a kikötői sétányon nézegethetjük a kishajókat és a nagyobbakat is (én imádom a kikötőket, úgyhogy ez nekem való hely).
Itt kezdődik a szűkebben vett "belváros" , a Jardim Municipal, a katedrális, a bank...leírhatatlan a hangulata, igazi portugál. A Lido hangulata valóban nem a Portugáliában megszokott (sehol egy macskakő, vagy kőkeretes ajtó), de itt, a történelmi központban erre nem lehet panasz. Mi igazából leginkább céltalanul lófráltunk, betértünk egy kávézóba ebédelni (borban és fokhagymában pácolt húsos szendvicset, isteni) Coral sörrel (helyi termék), és sangriával. Betévedtünk a D'Oliveiras-hoz is, ahol háromféle madeira bort lehet ingyen kóstolni helyi sütivel (ami kb a mézeskalács és a brownie szerelemgyereke, nem rossz), egy kis papíron ismertetővel és persze kb mindenféle megvásárolható szuvenírrel. Sajnos itt nem lehet bemenni a pincészetbe, mint Portoban, de ott nem is ingyen voltak a borok...Elsétáltunk a Sao Tiago erődhöz is (szép a kilátás, és hangulatos, van egy nem olcsónak tűnő étterem, és jacaranda fák), visszafelé pedig a Rua Santa Marián mentünk, ahol minden ajtóra van valami festve. (És itt van az én szerelmetes szállodám, a Porto Santa Maria, egyszer nagyon szeretném ott lógatni a lábam)
Az utca vége a Mercado dos Lavradores, azaz a "termelői" piac, ahol mindenféle fura gyümölcsöt, pl epres és mandarinos maracuját és egyéb nálunk fel nem lelhető finomságokat kóstoltatnak. Persze előtte megbeszéltük, hogy nem veszünk semmit, mert eszméletlen lehúzás, aztán persze csak elköltöttünk vagy 20 eurot, mert hát muszáj hazahozni, hogy a család megkóstolja. Sima madeirai banánt, vagy maracuját amúgy bármelyik Pingo Doce-ban is lehet venni, ezeket tényleg nem érdemes a piacon beszerezni. Van még itt halpiac is, amit én nagy ívben kerülök, de akit érdekel a téma, az ott is felfedezhet csuda dolgokat. Pl. az irtó csúf espada-t, ami hasonló a chochito-hoz, azaz megsütve már nem csak ronda hanem finom is (állítólag).
Kicsit odébb található a Teleférico lenti állomása, a buszpályaudvar mellett közvetlenül. Mi olyan kombinált jegyet vettünk fejenként 34,5 euroért, ami oda-vissza érvényes volt erre a libegőre, a fentire, és még a Jardim Botanico-ba is. Ezt egy kioszkban vettük meg a parti sétányon, abból a szempontból praktikus volt, hogy így csak magukhoz a libegőkhöz kellett sorban állnunk, a jegypénztáraknál nem. Ez főleg a "fő" telefériconál volt szempont, ott elég komoly sor volt felfelé, a többinél nem volt vészes. Viszont az utolsó 17:45-kor jön lefelé, amihez rohantunk, mert attól tartottunk, hogy ismét csak a sokadik kabinba fogunk beférni (nem így lett). Nahát szóval ha ismét arra járnánk, nem biztos, hogy menettérti jegyet vennénk, fent is jár helyi járatos busz a Monte-n, és a Jardim Botanico kijáratainál is láttam buszmegállót. Igaz a kertek 6-kor zárnak (illetve a Botanico április 30-tól 19 óráig, a Monte Palace Trópusi Kert egész évben 18:00-ig van nyitva).
A kertek bejáratánál nagyjából senki nem volt amikor arra jártunk, persze ez nyáron azért lehet, hogy máshogy van.
Nem érdemes a két kertet egy napra tenni, (vagy nem olyan későn kezdeni mint mi, koránkelők előnyben) mert mindkettő óriási (a Trópusi 70.000 négyzetméter, a Botanikus kert pedig 8 hektárnyi területen fekszik!!!) mi bőven tudtunk volna többet kóricálni, és kell időt számolni az odajutásra is. Ráadásul még a Monte-n lévő Nossa Senhora templomban van IV. Károly, utolsó magyar királyunk sírja is, így természetesen azt is megnéztük. Hogy melyik parkban miket látni, azt inkább képekkel illusztrálnám, leírni úgysem lehet. Mosdó, kávézó sütivel, szendviccsel mindkettőben van. A templom elől indulnak a tobogánok, én erre most nem tartottam igényt, mert már volt benne részem, és nem is olcsó (30 euro 2 főre, plusz a menet közben készült fotó újabb 10)
Ehelyett mi inkább elmentünk hajókázni a Santa Maria élethű másával, amit Camara de Lobosban, a szomszéd településen építettek a '98-as Világkiállításra, és valódi vitorlás. A 3 órás utat korhű ruhába öltözött tengerészekkel, fedélzeti ebbel és papagájjal töltöttük, néha metsző szélben, de legalább itt is kaptunk madeira bort és sütit. A legnagyobb élmény az volt, amikor csak a vitorlákkal siklottunk a vízen. Sajnos delfint vagy bálnát nem láttunk, erre állítólag a reggeli órák alkalmasabbak, én meg persze délutánit foglaltam, hogy ne kelljen korán kelni. A tengernyi kirándulós cég közül én a Lido Tours-ot választottam, de a kikötőben is lehet foglalni a kis bódéjukban.
Funchal
Majdnem 3 napot töltöttünk a várossal, mondjuk nem kezdtük korán egyik napot sem...
A szállásunk mellett volt a Jardim Panoramico, ami egy kis városi park, itt is mindenféle fura növények laknak, és rengeteg gyík (az első néhánynál még örvendeztünk, utána csak rezignáltan konstatáltuk, hogy még egy gyík, oké. Kisgyermekeseknek: rögtön elindult a fejünkben a Bob, a mester zenéje, ami nyilván nem így hangzik, hogy "Gyertek gyíkok, építkezzünk", de mi ennek halljuk), van kis játszótér, lábbal hajtós kisautók, minigolfpálya, és csodás kilátás az óceánra.
Onnan végig lehet sétálni a Porto Mare szálloda másik végéig (elég hosszú) a Promenade do Lido -n, itt vannak snack barok és fagyizó is, illetve a Cais do Carvão, ami egy szenes kikötő, és tavaly "újították fel", néhány gépet, falat és magyarázó táblákat találunk itt, pl arról, hogy milyen halak élnek az óceánnak ezen a részén. Na és ami nagy meglepetés volt, hogy szombat este valamilyen okból kifolyólag koncerteket is rendeztek itt, rockos/bluesos vonalon, kirakodóvásárral, stb. Nagyon hangulatos volt. Egyébként az Estacao de Biologia Marinha de Funchal-hoz vezető lépcsőn lehet ide lemenni, ami pedig egy tengerbiológiai kutató intézet, azt hiszem ide is be lehetett volna nézni.
A Porto Mare-nál felkaptatva már csak a szállodák előtt lehet közlekedni, jó hosszan a gigantikus méretű, épülő Savoy Hotel mellett. Útközben vannak régi villák, boltok, éttermek,és rengeteg kirándulásszervező és autóbérlő cég is megtalálható az Estrada Monumental mentén.A Santa Catarina előtt még 10 és 16 óra között beugorhatunk a Quinta Vigia kertjébe, egyenesen a kormányzóhoz, és Sisi nevű kutyájához 1 Euro belépődíj fejében. Ez a kert is meseszép. A vége a Santa Catarina Park, előtte a Kaszinóval, illetve Sisi szobrával, vagy ha lemegyünk jobbra, akkor kimehetünk a kikötőhöz, a Fort Saint-Joseph-hez (ez amúgy egy miniállam, ottjártunkkor zárva volt sajnos), illetve a Design Centerhez (lift az épület másik oldalán, csodálatos a kilátás), ez egy modern kiállítótér és egy előkelő étterem, isteni ételekkel. Innen indult a komp is Porto Santora, nem csak az óceánjáró hajók. A kikötőt elhagyva belebotlunk a Cristiano Ronaldo múzeumba, és az ő szállodájába, majd a kikötői sétányon nézegethetjük a kishajókat és a nagyobbakat is (én imádom a kikötőket, úgyhogy ez nekem való hely).
Itt kezdődik a szűkebben vett "belváros" , a Jardim Municipal, a katedrális, a bank...leírhatatlan a hangulata, igazi portugál. A Lido hangulata valóban nem a Portugáliában megszokott (sehol egy macskakő, vagy kőkeretes ajtó), de itt, a történelmi központban erre nem lehet panasz. Mi igazából leginkább céltalanul lófráltunk, betértünk egy kávézóba ebédelni (borban és fokhagymában pácolt húsos szendvicset, isteni) Coral sörrel (helyi termék), és sangriával. Betévedtünk a D'Oliveiras-hoz is, ahol háromféle madeira bort lehet ingyen kóstolni helyi sütivel (ami kb a mézeskalács és a brownie szerelemgyereke, nem rossz), egy kis papíron ismertetővel és persze kb mindenféle megvásárolható szuvenírrel. Sajnos itt nem lehet bemenni a pincészetbe, mint Portoban, de ott nem is ingyen voltak a borok...Elsétáltunk a Sao Tiago erődhöz is (szép a kilátás, és hangulatos, van egy nem olcsónak tűnő étterem, és jacaranda fák), visszafelé pedig a Rua Santa Marián mentünk, ahol minden ajtóra van valami festve. (És itt van az én szerelmetes szállodám, a Porto Santa Maria, egyszer nagyon szeretném ott lógatni a lábam)
Az utca vége a Mercado dos Lavradores, azaz a "termelői" piac, ahol mindenféle fura gyümölcsöt, pl epres és mandarinos maracuját és egyéb nálunk fel nem lelhető finomságokat kóstoltatnak. Persze előtte megbeszéltük, hogy nem veszünk semmit, mert eszméletlen lehúzás, aztán persze csak elköltöttünk vagy 20 eurot, mert hát muszáj hazahozni, hogy a család megkóstolja. Sima madeirai banánt, vagy maracuját amúgy bármelyik Pingo Doce-ban is lehet venni, ezeket tényleg nem érdemes a piacon beszerezni. Van még itt halpiac is, amit én nagy ívben kerülök, de akit érdekel a téma, az ott is felfedezhet csuda dolgokat. Pl. az irtó csúf espada-t, ami hasonló a chochito-hoz, azaz megsütve már nem csak ronda hanem finom is (állítólag).
Kicsit odébb található a Teleférico lenti állomása, a buszpályaudvar mellett közvetlenül. Mi olyan kombinált jegyet vettünk fejenként 34,5 euroért, ami oda-vissza érvényes volt erre a libegőre, a fentire, és még a Jardim Botanico-ba is. Ezt egy kioszkban vettük meg a parti sétányon, abból a szempontból praktikus volt, hogy így csak magukhoz a libegőkhöz kellett sorban állnunk, a jegypénztáraknál nem. Ez főleg a "fő" telefériconál volt szempont, ott elég komoly sor volt felfelé, a többinél nem volt vészes. Viszont az utolsó 17:45-kor jön lefelé, amihez rohantunk, mert attól tartottunk, hogy ismét csak a sokadik kabinba fogunk beférni (nem így lett). Nahát szóval ha ismét arra járnánk, nem biztos, hogy menettérti jegyet vennénk, fent is jár helyi járatos busz a Monte-n, és a Jardim Botanico kijáratainál is láttam buszmegállót. Igaz a kertek 6-kor zárnak (illetve a Botanico április 30-tól 19 óráig, a Monte Palace Trópusi Kert egész évben 18:00-ig van nyitva).
A kertek bejáratánál nagyjából senki nem volt amikor arra jártunk, persze ez nyáron azért lehet, hogy máshogy van.
Nem érdemes a két kertet egy napra tenni, (vagy nem olyan későn kezdeni mint mi, koránkelők előnyben) mert mindkettő óriási (a Trópusi 70.000 négyzetméter, a Botanikus kert pedig 8 hektárnyi területen fekszik!!!) mi bőven tudtunk volna többet kóricálni, és kell időt számolni az odajutásra is. Ráadásul még a Monte-n lévő Nossa Senhora templomban van IV. Károly, utolsó magyar királyunk sírja is, így természetesen azt is megnéztük. Hogy melyik parkban miket látni, azt inkább képekkel illusztrálnám, leírni úgysem lehet. Mosdó, kávézó sütivel, szendviccsel mindkettőben van. A templom elől indulnak a tobogánok, én erre most nem tartottam igényt, mert már volt benne részem, és nem is olcsó (30 euro 2 főre, plusz a menet közben készült fotó újabb 10)
Ehelyett mi inkább elmentünk hajókázni a Santa Maria élethű másával, amit Camara de Lobosban, a szomszéd településen építettek a '98-as Világkiállításra, és valódi vitorlás. A 3 órás utat korhű ruhába öltözött tengerészekkel, fedélzeti ebbel és papagájjal töltöttük, néha metsző szélben, de legalább itt is kaptunk madeira bort és sütit. A legnagyobb élmény az volt, amikor csak a vitorlákkal siklottunk a vízen. Sajnos delfint vagy bálnát nem láttunk, erre állítólag a reggeli órák alkalmasabbak, én meg persze délutánit foglaltam, hogy ne kelljen korán kelni. A tengernyi kirándulós cég közül én a Lido Tours-ot választottam, de a kikötőben is lehet foglalni a kis bódéjukban.
Levada-túra
Ezt is a Lido Toursnál foglaltam még itthonról, jött is egy
nagyon korrekt visszaigazolás térképpel, hogy hol fognak felszedni bennünket (a
legközelebbi buszmegállóban). Miután már 20 perce ott álltunk, kezdtem
elbizonytalanodni, és már éppen hívni akartam őket, amikor megelőztek, és
szóltak, hogy késni fognak, mert volt valami gubanc. 2 perc múlva ott volt a
kisbusz, ami tele volt az egyik óceánjáró német utasaival, és mivel senki nem
ült arrébb, mi már csak külön tudtunk ülni - én előre a sofőr és a túravezető
közé, a férjem meg leghátra középre (szegény). Mi a Rabaçal / Risco
/ 25 Fontes nevezetű, kb. 11 km-es túrára neveztünk be, amit a honlapjuk könnyűnek ír, a túravezetőnk inkább mérsékeltnek mondott, mert van benne (jó)pár lépcső. Az eleje még teljesen jó volt, aztán összeszűkült az út, és megérkeztünk a levadák mellé, a kis karbantartó útvonalakra. Elég nagy volt a tömeg, és viszonylag gyors a tempó, így keveset tudtuk zavartalanul fényképezni, pedig meseszép, elvarázsolt tájakon jártunk, mindenhol csobogott a víz, a növények óriásiak (láttunk pl. pitypangfát), és zöldek. Sajnos az út csúcspontját jelentő 25 helyről csobogó vizezésnél is rengetegen voltak, így nekem eléggé élvezhetetlen volt ott piknikezni a nedves köveken, bár az tény, hogy nagyon látványos volt a helyszín.
Az utolsó előtti 1 km-t egy alagútban tettük meg, kaptunk lámpát, de így is jó sötét volt.
A túravezetőnk egy aranyos, profi lány volt, szívből ajánlom őt és a Lido Tours-ot is.
Pico Arierio- Ponta Sao Lourenco - Santana - Porto Moniz
A Pico Arieiro Madeira második legmagasabb csúcsa 1818 méterével, egy kávézó/ajándékbolt, és egy katonai radar található itt. Novemberi látogatásunk során semmit de semmit nem láttunk, olyan tejföl volt, így mindenképpen szerettem volna most is felmenni. Ez alkalommal csodálatos napsütés (és tömeg) fogadott bennünket a csúcson, a parkoló és a felvezető út vége teljesen tele volt autóval és busszal. Innen át lehet menni a Pico Ruivo-ra, a legmagasabb csúcsra, mi most csak egy picit sétáltunk azon az úton, mert a napsütés ellenére hideg volt a metsző szél miatt, és persze a dzsekit a kocsiban hagytuk.
Innen a Ponta Sao Lourenco földnyelvhez mentünk, megettük a reggel készített szendvicseinket, és bámultuk az óceánt. Itt is lehet túrázni, a földnyelv végéig van néhány km-es gyalogút, és az útikönyv szerint útközben van egy halsütöde is. Ennek nem láttuk nyomát, a szárazföldön csak egy szegényes kínálattal rendelkező büfékocsi volt, még mosdó sincs.
Következő megállónk Santana volt a kis cuki házikóival, és a kórház melletti étteremnél folyamatosan "olá"-zó papagájjal, nagyon vicces volt. Itt ettünk egy trigo nevezetű sűrű, búzás levest, amit többféle változatban is megkóstoltunk, nekünk bejött :)
Innen már csak Porto Moniz maradt, útközben megálltunk egy kilátónál megcsodálni a kilátást, átmentünk vagy 30 alagúton (nem túlzok!), olyanon is, ami nincs is kész, aztán elfoglaltuk a szobánkat a Porto Moniz Solban, és felfedeztük a partot. Visszafelé beültünk az egyik étterembe, ahol kifogtuk a sziget kb. egyetlen mufurc pincérét, de a pizza jó volt, és a kilátás sem volt rossz.
Porto Moniz - Sao Vicente - Cabo Girão - Camara de Lobos
Erre a napra azt terveztük, hogy végigjárjuk a nyugati partot, de reggel szembesültünk vele, hogy nem túl bíztatóak az autón a gumik, és a keréknyomást is meg kellene nézni (megnéztük, csak nem értettük a kiírást a levegőbigyón a benzinkúton, úgyhogy sok haszna nem volt), így inkább keresztben elindultunk visszafelé Funchalba.
Útközben bementünk a lávabarlangba Sao Vicentében (belépő 8 euro), természetesen érdekes volt, ritkán látni olyan barlangot, amiben lávafolyam van, és az alakította ki, de sajnos én túlképzett vagyok barlangilag, így a túravezető nem sok újat mondott. A barlang eleve úgy kezdődik, hogy folyik az emberre a víz, ez megalapozta a hangulatunkat, majd készítenek egy képet (úgy nézünk ki rajta, mint valami munkások, nagyon vicces), ezt meg lehet vásárolni összecsomagolva egy cd-vel és rólunk készült hűtőmágnessel, 10 euroért. Mivel általában nagyon kevés kép készül kettőnkről, ezért egy ilyet minden úton meg szoktunk venni, most erre esett a választásunk. A barlang után kötelező jelleggel beterelnek egy kiállításra, amit nincs idő végignézni, mert már menni kell filmet nézni Madeira kialakulásáról, aztán 3d-s filmet nézni a Föld belsejéről, ahová úgy jutunk el, hogy 30 embert bezárnak egy fakockába, és mindenféle rázkódással és villódzó fényekkel imitálva "lelifteztetnek". Én nem vagyok klausztrofóbiás, de itt nagyon rosszul éreztem magam, ki szerettem volna már menni, egyáltalán nem volt jó élmény, ráadásul nagyon elment vele az idő, mert eleve vagy fél órát várnunk kellett, mire indult a turnus.
A Cabo Girão-nál nem volt szerencsénk, ott most nem lehetett sokat látni a felhők miatt, de legalább megebédeltünk, olyan pöpec szendvicset kaptunk salátával, hogy csuda :)
Ez amúgy egy kilátó üvegpadlóval, tériszonyosoknak nem ajánlott, és normális időben csodás a kilátás (innen is), van kávézó, mosdó (ez 50 cent, de ha fogyasztunk a kávézóban, akkor adnak zsetont, illetve ha először mosdóba megy az ember, akkor a blokk levásárolható), szuveníresek, és kutyák.
Camara de Lobos egy kis halászfalu (dehogyis, Madeira 2. legnagyobb települése), Churchill kedvenc helye volt, 2 éve éppcsak benéztünk, nem volt idő körbesétálni, most ezt bepótoltuk, néztük a helyi srácokat, ahogy ugrálnak a vízbe, stb. Nagyon hangulatos kis hely, kár, hogy autóval voltunk, mert így nem tudtunk beülni a számos bár egyikébe ponchát vagy más koktélt iszogatni.
Ételek
Mi low cost módon leginkább a Pingo Doce kimérős éttermében vacsoráztunk, nagyon maximum 12 euroért ettünk levest, főételt, és üdítőt is hozzá. Sok helyi ételt is meg lehet kóstolni, halakat, stb. Elég nagy választék volt.
Aztán ettünk még a Leeno's Barban is egy este, elég jó értékelése volt, mi meg már épp eleget bóklásztunk éhesen, így este 10-kor beültünk ide (hamar át tudjuk venni a mediterrán életstílust 😃), és nem bántuk meg, a férjem megkóstolta az abroncshalat (espada), én pedig a nyárson sült húst (espetada, nem összekeverni a kettőt, főleg ha valaki nem szereti a halat), itt 35 eurot fizettünk, ha jól emlékszem vízzel együtt.
Egyszer a belvárosban ettünk, az A Pipa nevű helyen, itt 45 euroért sikerült vacsoráznunk, igaz, sangriát is ittunk, de 2 leves, és egy főétel került ennyibe, plusz a bolo de caco nevű lepényke, amit előételnek hoztak ki, na az mondjuk maga 5 euro volt (máshol semmit nem számoltak fel érte, farkasbabot is kóstoltunk így). De a végén kaptunk még sütikét és madeira bort (mi amúgy csak levest szerettünk volna, és mikor leültünk, akkor vettük észre, hogy ott van mellette a Delicia das Sopas, ami levesező.) Na mindegy, majd legközelebb :) mert legkésőbb ha már végigjártuk az Azori-szigeteket, és Portugália szárazföldi részét, akkor szerintem visszatérünk ide is, maradt még látnivaló bőven...
Az utolsó előtti 1 km-t egy alagútban tettük meg, kaptunk lámpát, de így is jó sötét volt.
A túravezetőnk egy aranyos, profi lány volt, szívből ajánlom őt és a Lido Tours-ot is.
Pico Arierio- Ponta Sao Lourenco - Santana - Porto Moniz
A Pico Arieiro Madeira második legmagasabb csúcsa 1818 méterével, egy kávézó/ajándékbolt, és egy katonai radar található itt. Novemberi látogatásunk során semmit de semmit nem láttunk, olyan tejföl volt, így mindenképpen szerettem volna most is felmenni. Ez alkalommal csodálatos napsütés (és tömeg) fogadott bennünket a csúcson, a parkoló és a felvezető út vége teljesen tele volt autóval és busszal. Innen át lehet menni a Pico Ruivo-ra, a legmagasabb csúcsra, mi most csak egy picit sétáltunk azon az úton, mert a napsütés ellenére hideg volt a metsző szél miatt, és persze a dzsekit a kocsiban hagytuk.
Innen a Ponta Sao Lourenco földnyelvhez mentünk, megettük a reggel készített szendvicseinket, és bámultuk az óceánt. Itt is lehet túrázni, a földnyelv végéig van néhány km-es gyalogút, és az útikönyv szerint útközben van egy halsütöde is. Ennek nem láttuk nyomát, a szárazföldön csak egy szegényes kínálattal rendelkező büfékocsi volt, még mosdó sincs.
Következő megállónk Santana volt a kis cuki házikóival, és a kórház melletti étteremnél folyamatosan "olá"-zó papagájjal, nagyon vicces volt. Itt ettünk egy trigo nevezetű sűrű, búzás levest, amit többféle változatban is megkóstoltunk, nekünk bejött :)
Innen már csak Porto Moniz maradt, útközben megálltunk egy kilátónál megcsodálni a kilátást, átmentünk vagy 30 alagúton (nem túlzok!), olyanon is, ami nincs is kész, aztán elfoglaltuk a szobánkat a Porto Moniz Solban, és felfedeztük a partot. Visszafelé beültünk az egyik étterembe, ahol kifogtuk a sziget kb. egyetlen mufurc pincérét, de a pizza jó volt, és a kilátás sem volt rossz.
Porto Moniz - Sao Vicente - Cabo Girão - Camara de Lobos
Erre a napra azt terveztük, hogy végigjárjuk a nyugati partot, de reggel szembesültünk vele, hogy nem túl bíztatóak az autón a gumik, és a keréknyomást is meg kellene nézni (megnéztük, csak nem értettük a kiírást a levegőbigyón a benzinkúton, úgyhogy sok haszna nem volt), így inkább keresztben elindultunk visszafelé Funchalba.
Útközben bementünk a lávabarlangba Sao Vicentében (belépő 8 euro), természetesen érdekes volt, ritkán látni olyan barlangot, amiben lávafolyam van, és az alakította ki, de sajnos én túlképzett vagyok barlangilag, így a túravezető nem sok újat mondott. A barlang eleve úgy kezdődik, hogy folyik az emberre a víz, ez megalapozta a hangulatunkat, majd készítenek egy képet (úgy nézünk ki rajta, mint valami munkások, nagyon vicces), ezt meg lehet vásárolni összecsomagolva egy cd-vel és rólunk készült hűtőmágnessel, 10 euroért. Mivel általában nagyon kevés kép készül kettőnkről, ezért egy ilyet minden úton meg szoktunk venni, most erre esett a választásunk. A barlang után kötelező jelleggel beterelnek egy kiállításra, amit nincs idő végignézni, mert már menni kell filmet nézni Madeira kialakulásáról, aztán 3d-s filmet nézni a Föld belsejéről, ahová úgy jutunk el, hogy 30 embert bezárnak egy fakockába, és mindenféle rázkódással és villódzó fényekkel imitálva "lelifteztetnek". Én nem vagyok klausztrofóbiás, de itt nagyon rosszul éreztem magam, ki szerettem volna már menni, egyáltalán nem volt jó élmény, ráadásul nagyon elment vele az idő, mert eleve vagy fél órát várnunk kellett, mire indult a turnus.
A Cabo Girão-nál nem volt szerencsénk, ott most nem lehetett sokat látni a felhők miatt, de legalább megebédeltünk, olyan pöpec szendvicset kaptunk salátával, hogy csuda :)
Ez amúgy egy kilátó üvegpadlóval, tériszonyosoknak nem ajánlott, és normális időben csodás a kilátás (innen is), van kávézó, mosdó (ez 50 cent, de ha fogyasztunk a kávézóban, akkor adnak zsetont, illetve ha először mosdóba megy az ember, akkor a blokk levásárolható), szuveníresek, és kutyák.
Camara de Lobos egy kis halászfalu (dehogyis, Madeira 2. legnagyobb települése), Churchill kedvenc helye volt, 2 éve éppcsak benéztünk, nem volt idő körbesétálni, most ezt bepótoltuk, néztük a helyi srácokat, ahogy ugrálnak a vízbe, stb. Nagyon hangulatos kis hely, kár, hogy autóval voltunk, mert így nem tudtunk beülni a számos bár egyikébe ponchát vagy más koktélt iszogatni.
Ételek
Mi low cost módon leginkább a Pingo Doce kimérős éttermében vacsoráztunk, nagyon maximum 12 euroért ettünk levest, főételt, és üdítőt is hozzá. Sok helyi ételt is meg lehet kóstolni, halakat, stb. Elég nagy választék volt.
Aztán ettünk még a Leeno's Barban is egy este, elég jó értékelése volt, mi meg már épp eleget bóklásztunk éhesen, így este 10-kor beültünk ide (hamar át tudjuk venni a mediterrán életstílust 😃), és nem bántuk meg, a férjem megkóstolta az abroncshalat (espada), én pedig a nyárson sült húst (espetada, nem összekeverni a kettőt, főleg ha valaki nem szereti a halat), itt 35 eurot fizettünk, ha jól emlékszem vízzel együtt.
Egyszer a belvárosban ettünk, az A Pipa nevű helyen, itt 45 euroért sikerült vacsoráznunk, igaz, sangriát is ittunk, de 2 leves, és egy főétel került ennyibe, plusz a bolo de caco nevű lepényke, amit előételnek hoztak ki, na az mondjuk maga 5 euro volt (máshol semmit nem számoltak fel érte, farkasbabot is kóstoltunk így). De a végén kaptunk még sütikét és madeira bort (mi amúgy csak levest szerettünk volna, és mikor leültünk, akkor vettük észre, hogy ott van mellette a Delicia das Sopas, ami levesező.) Na mindegy, majd legközelebb :) mert legkésőbb ha már végigjártuk az Azori-szigeteket, és Portugália szárazföldi részét, akkor szerintem visszatérünk ide is, maradt még látnivaló bőven...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése