Kalandjaink Szlovéniában 2.

A harmadik napon szomorúan konstatáltuk, hogy még jobban szakad az eső, így elég nehezen szedtük össze magunkat. Végül dél körül arra jutottunk, hogy mégis megnézzük magunknak a postojnai cseppkőbarlangot. Nagyon jó és informatív honlapja van (mondjuk azért magyarul nincs, csak angolul), ki tudtuk nézni, hogy mikor indulnak vezetett túrák. Ez ilyenkor, a téli időszakban elég fontos, mert márciusban összesen 3 volt egész nap, áprilistól viszont óránként indul 9-től du. 5-ig.  Bledből nagyjából 1 órányira van Postojna, a végén már teljesen jól kitáblázták, nem is lehet eltéveszteni. Van egy oltári nagy parkoló (5 Euro/kocsi), egy jegypénztár, és mellette önkiszolgáló étterem, szuvenírboltok, stb. Mivel mi viszonylag korán odaértünk, beültünk az étterembe, fejenként kb 15 Euróból megettük elég szerény ebédünket, elmentünk mosdóba (ingyenes), és beszereztünk egy nagyon cuki kulcstartó sárkányt a gyerkőcnek, mert már itthon megígértük, hogy kap majd valami „alvósállatkát”.  Egyébként a barlang marketingje nagyrészt az ott élő barlangi vakgőtére épül, ami hát nem egy szép állat, de azért egész cuki plüsst tudtak belőle csinálni.  A naptártól a pálinkás poháron át minden van vakgőtés, szóval szuvenírt azt lehet vinni bőven :)
Na szóval a barlang…kicsit húztuk a szánkat, mert ötünknek a belépő + a parkolás majdnem 110 Euroba került, de utólag mind azt mondtuk, hogy óriási élmény volt, és kár lett volna kihagyni.
Kb. negyed órával a túra indulása előtt kellett várakozni a barlang szájánál (mi kis naívak azt hittük, arra megyünk be, haha), aztán jöttek valakik akik nyelvek alapján szétosztották az iszonyatos tömeget. Mi bevállaltuk az angolt, mert a magyar audioguide még plusz 3 Euro lett volna fejenként (így utólag egy nem ártott volna).

Ezután nyitották meg a belépést, ami a jegyen található vonalkóddal ment, a kapu után pedig rögtön fényképeztek, szerintem nem túl okosan, mert addigra mindenkinek tele volt a hócipője a hidegben, esőben, tömegben álldogálással. Ennek köszönhetően teljesen értékelhetetlen képek születtek a legtöbb emberről, nem is vettek meg belőle sokat – mert persze azért volt ez a hajcihő, hogy a kijáratnál 5 Euroért megvegye az ember.

Ahogy bementünk, beszállhattunk a kisvonatra, ami 3,5 km-en keresztül beviszi az embereket a barlang gyomrába. Erről azt kell tudni, hogy nagyon szuper, néha ijesztően közel van a plafon (még nekem is, mind a 163 centimmel), és csöpög a víz, folyamatosan. Plusz, mivel a vonatok valószínűleg üresben mennek a kiindulópontokra, ezért az ülések is csurom vizesek. Mi magunk alá tettük a gyerek sínadrágját (ennyit használtuk egész úton, de ez roppant hasznos volt), és nem tudom, máskor is ennyire vizes-e minden, de erre nem árt felkészülni, mert a bent lévő 10-12 fokban nem túl kellemes a vizes gatya  :) A  vonatozást nagyon élveztük, a gyerek szanaszét röhögte magát azon, hogy fel-felvisítottunk amikor a fülünkbe/orrunkra/szemünkbe csöppent épp egy naaagy hideg csepp (igazán empatikus). Bent pedig mesevilág van, túlzás nélkül. Sajnos csak töredékét hallottuk az idegenvezetésnek, sőt, volt egy pont, ahol mi voltunk az utolsók az egész csoportból, és már vizionáltam, hogy kész, ott maradunk, ránk zárják másnapig a barlangot, ezért loholtunk a csoport után, nem volt idő rendesen szétnézni. Nagyon nagy volt az angol nyelvű csoport, mindenféle nációval, képtelenség volt együtt maradni ( a fogalmam sincs milyen nemzetiségű mindenhol megállok szelfizni kiscsajoktól meg se hallani se haladni nem lehetett).

Tipikusan "semmit nem ad vissza a kép"

A vége felé meg lehet nézni egy „vivárium”-ban ezeket a kis vakgőtéket, majd egy újabb
szuvenírshop, mosdó (bent a balrangban, azért elég menő…), és kifelé ismét kisvonat. Számomra az egyik legnagyobb sokk az volt, hogy a kijáratnál, bent a barlangon belül van egy vízlépcső, vagy gát, ahol óriási erővel zubogott a Pivka folyó, ami kialakította a barlangrendszert.

Itt befelé folyik

Ha nem esett volna az eső még mindig, megnéztük volna a Predjama kastélyt is, ami szintén gyönyörű lehet, és ott van egy köpésre. Így viszont elindultunk hazafelé, útbaejtettük a Bled előtt található Lidl-t, ahol megvettük a vacsoránkat, és barátkoztunk a pénztáros nénivel, mert Lili mutogatta neki a sárkányát, mire ő elmondta, hogy van szlovénül a sárkány, és megkérdezte, hogy van magyarul, ééés még egy matricát is kaptunk.

Másnap fájó szívvel összepakoltunk és elindultunk haza. Útközben betértünk Nagykanizsán a főtéren található Dödölle kisvendéglőbe, majd degeszre tömve távoztunk :) A főtér nagyon hangulatos, majdnem minden épület felújított, ha nincs ilyen hideg, talán jobban is szétnéztünk volna.

Összegezve, Szlovéniába még biztosan visszamegyünk, mert nyáron is látni kell, lehetőleg nem esőben :P

Szombaton elutazunk Portugáliába, így hamarosan várható egy „mit csináljunk Portugália déli részén ESŐBEN” poszt.