Micsoda meglepetés, pont egy lisszaboni úttal leptük meg a nagyszülőket 65. születésnapjuk alkalmából, amire november elején került sor.
Szerintem elég alaposan szoktam felkészülni az útjainkra, de ennyire komoly előkészületet még egy sem igényelt. A szállás kiválasztása is hosszadalmas volt, többek közt a sajátos lisszaboni lakáskérdés miatt, ami árakban már kezd hasonlóan elszállni, mint a budapesti, emiatt 4 felnőttre és 1 gyerekre 3 normális méretű helyiséggel (és ágyakkal) rendelkező lakás megtalálása nem is olyan egyszerű. Ráadásul nem szerettünk volna emeleten lift nélkülit, és valamiféle fűtést is akartunk, mert tudta a fene, hogy milyen idő lesz novemberben (no meg jártunk már úgy - Portoban - , hogy 3 napig szakadt az eső, és a légkondival kellett fűtenünk, hogy megszáradjanak a dolgaink). A belvárosban csupa olyan lakást találtam megfizethető áron, ahol vagy tigrisbukfenccel lehet beugrani az ágyba (mert az egész szoba 1 db ágy), vagy emeletes ágyak vannak az egyik szobában (ennek a felnőttek annyira nem örültek volna), vagy az ötödiken van, lift nélkül. Úgyhogy végül lefoglaltam egy lakást Almadában, a Tejo másik oldalán, ahová komppal lehet átjutni a Cais do Sodré metró/hév megállótól. Nem bántuk meg, nagyon szuper kis helyünk volt, és a kompozást is gyorsan megszoktuk.
A másik hosszas fejtörést az jelentette, hogy mi legyen a belépőkkel és a közlekedési jegyekkel. Egy komplett Excel-tábla sem segített túl sokat, ugyanis gyerekeknek és 65 év felettieknek a látnivalók nagy részébe fél áron van a belépő, a közlekedési eszközökön viszont fizetni kell (illetve ha jól értelmeztem, a helyieknek nem, de több oldalnyi portugál nyelvű adatlapot kell kitölteni hozzá), a Lisboa card-dal egy csomó minden ingyenes vagy olcsóbb, és benne van a közlekedés, plusz nem kell sorban állni, de nem tudtam, hogy ki tudjuk-e használni. Plusz volt még egy "hónap első vasárnapja" is amikor ott voltunk, ilyenkor sok múzeumba amúgy is ingyen lehet bemenni.
Végül az lett a megoldás (mert a tömegközlekedés azért kicsit kacifántos a metróra/kompra/vonatra külön kártyájával, már azt sem tudtuk melyik melyik), hogy a nagyszülők kaptak napijegyet (ebből is több fajta van, vettünk olyat is, amiben nem volt kompjegy, ez 6,4 euro/24 óra, és olyat is, amiben benne volt a kompjegy, ez 9,3 euro/24 óra - ez utóbbit akkor használtuk amikor 3x is kompoztunk azon az időn belül), magunknak pedig 72 órás Lisboa cardot 42 euroért/felnőtt és 22,5 euroért/gyerek, a végén még ezzel ki tudtunk menni a reptérre, és csak kompjegyet kellett mellé venni. Na szóval bonyolultak voltunk kicsit, de végül minden kialakult 😀
Az utat ismét a TAP-pal tettük meg, szokás szerint volt miért felhívnom őket előtte, és aztán még chaten is zaklattam őket, azt hiszem kell még gyakorolnom az online check-int egy kicsit...
Viszont a fedélzeten már minden rendben volt, kivéve, hogy egy szem sütikét adtak összesen enni (nem egészen erre számítottunk, mert eddig nem így volt). Hazafelé a repülőtéren magunknak kinyomtattuk az automatából a beszállókártyát és a bőröndre tehető címkét is, majd felraktuk a szalagra a poggyászt (22 kg volt, soha de soha nem pakoltuk még ennyire tele 😁 mondjuk 5 ember cucca volt benne), aztán nagy nehezen megtaláltuk a biztonsági ellenőrzést (pedig nem is volt olyan régen április) , ahol azonnal áttereltek minket a "priority" sorba, mert volt velünk egy gyerek, a mamáék hozhatták a vizüket, és még az övet sem kellett levenni (bezzeg kifelé a bontatlan kubut is kidobatták velünk - Krétára menet még felvihettük, de ez nagyon emberfüggő, úgy tűnik).
Természetesen most sem sikerült mindent megnéznünk amit szerettünk volna, de legalább van miért visszatérni.
Látnivalók a teljesség igénye nélkül:
Parque das Nacoes, azaz a Nemzetek Parkja, ami 3 megállóra van a repülőtértől - ez volt az első programpontunk. Az Oriente vasútállomás is itt található, ahol le tudtuk pakolni a bőröndöt és a felesleges táskákat egy automata csomagmegőrzőbe (a metróból feljőve bal kéz felé hátra kell elindulni). Onnan átmentünk a Vasco de Gama bevásárlóközpontba, közben találkoztunk a Harry Potter sorozat repülő autójával, ugyanis a város random pontjain ki vannak pakolva mindenféle furcsaságok egy áprilisig tartó kiállítás miatt. A pláza másik végén vannak a kajáldák, ahol jól megreggeliztünk (majd egyszer vacsoráztunk is, Sintrából hazafelé útban, a 6 eurós leves+bifana+sangria menü még mindig verhetetlen). Közben megvettem online a jegyünket az Óceánáriumba (így ugyanannyi kedvezmény van, mint a Lisboa Card tulajdonosoknak, viszont nem kell sorban állni egyáltalán, egy bibi volt, hogy reggel 9-kor már csak a délután 1-kor kezdődő turnusra engedett foglalni). Így aztán mivel időnk, mint a tenger, megcsodáltuk az összes zászlót egyesével, a szemétből készült óriási hiúzt, a folyóparton zumbázókat, és végigsétáltunk a teleférico alatt a távolabbi állomásig, hogy onnan egyenesen az Óceánáriumhoz vigyen bennünket. Még mindig virágzott a murvafürt (leánykori nevén bougainvillea) , és egészen kellemes meleg volt (de hiányzik ez most! ) Szerencsére az Óceánáriumnál is el lehet tölteni az időt, bár a néha pár percig szakadó eső kicsit nehezítette a dolgunkat, de aztán megint kisütött a nap. Van kis tavacska ahol a köveken lehet járni, kis trópusi kert, és az ajándékbolt/étterem is nagyon korrekt, rendes ebédet lehet kapni, természetesen mindenféle halas kajákkal is az étlapon. Itt megpihentünk kicsit, a kislányom még aludt is egyet az ölemben, nagyon fáradtak voltunk, hiszen hajnal 3-ra kellett a repülőtéren lennünk.
A pihenés után újult erővel vetettük be magunkat a mindenféle tengeri élőlények közé, és jól elnézelődtünk vagy 3 órát. A tengeri vidrákat pl egész nap lehetne nézegetni, annyira cukik, már ezért megéri :)
Lisszabonnak ez a része nagyon modern, nagyrészt az 1998-as világkiállításra épült. Most is hasznosítják a területet, amikor ott voltunk, épp a Web Summit nevű, több, mint 70.000 látogatót fogadó rendezvény zajlott. (éreztük is időnként, bár szerencsére napközben nem a városban kóricált ez a rengeteg ember, de amikor hazafelé a repülőtérre menet először éppen csak fel tudtunk préselődni a metróra, majd az Orienténél gyakorlatilag kiürült a szerelvény, az durva volt)
Almada/Casilhas:
ez a Tejo másik oldala, de a hangulat teljesen olyan, mint "odaát". Még a lejtős utcák is stimmelnek. Ahogy leszállunk a kompról, van egy buszállomás, és itt van a villamosok végállomása is. Mi egyiken sem ültünk, mert 5 percre volt a szállásunk gyalog, de elvileg a Cristo Reit (azaz a Krisztus Király szobrot) innen meg lehet közelíteni valamelyik járművel.
Itt látható még kívülről egy tengeralattjáró, belülről pedig a Fernando e Gloria II nevű fregatthajó, amit aznap ingyenesen látogathattunk, de megéri a pár euros belépőt is, nagyon szuper kiállítás van benne! Ez a hajó volt az utolsó, ami vitorlával kelt át Indiába, aztán a 60-as években sajnos leégett, majd (ismét) a '98-as világkiállításra (emlékeztek? Madeirán a Santa Maria másolatát is arra építették) felújították, aztán ide tették a kikötőbe.
A buszpályaudvartól egy sétálóutca vezet feljebb, ami tele van éttermekkel, sörözőkkel, nyáron nagyon hangulatos lehet, de még most is volt aki kiült.
A meg nem nézett helyek listáját gyarapítja az O Ponte Final nevű étterem, ahonnan állítólag meseszép a naplemente, és van ott egy lift is, amivel egy kilátóba lehet jutni. Sokat olvastam róla, de nem volt rá időnk. Hiába van jó idő, azért novemberben már Lisszabonban is korán sötétedik.
A komp egyébként nagyon gyakran jár, kb. 8 perc a menetideje, és mindig volt ülőhelyünk, pedig sokan voltak.
Belém-negyed
Egy napunk elment ezzel is :) a Cais do Sodré -tól számos busz és villamos közlekedik Belém (= Betlehem) felé, itt található több ikonikus pontja is a városnak, mint a manuelin stílusban épült Jeromos-kolostor és Belém-torony, a Felfedezések emlékműve, valamint a Pastel de Belém feltalálási helye a róla elnevezett cukrászdában, amiről algarve-i kalandunknál már írtam (mivel elugrottunk Lisszabonba szavazni)
A fent említetteket csak kívülről néztük meg, bementünk viszont a Tengerészeti Múzeumba (hónap első vasárnapján ez is ingyenes), ahol a felfedezések korától napjainkig tekinthető meg mindenféle karavella és térkép és egyebek, a Jeromos-kolostor túlsó felén. Most volt egy kiállítás Gago Coutinho-ról, aki elsőként repülte át az Atlanti-óceánt az 1920-as években, és egyébként is polihisztor volt. Cserébe viszont az állandó kiállítás nagy része nem volt látogatható átalakítás miatt, így igencsak mérgesek lettünk volna, ha teljes áron megyünk be, bár a hangárban/csarnokban lévő eredeti hajók és repülők még így is lenyűgözőek voltak. Ennek a kijáratánál (ami az eredeti bejárattal szemben van) van egy kis étterem és ajándékbolt, ahol viszonylag normál áron lehet főtt ételt bevinni a szervezetünkbe.
A Belém-toronynál van egy kis park, évekkel ezelőtt egész különleges hotdogot (cachorro quente) ettem itt, volt benne minden.
Hazafelé bementünk a Mercado da Ribeirába, a Time Out Market-re, ami őszintén szólva óriási csalódás volt számomra. 4 éve itt ettem először piri-piri csirkét, akkor is sokan voltak, és drága volt, de most túlárazottnak, és túlzsúfoltnak tűnt. Vagy 30 percet keringtünk, és sem ülőhelyet, sem piri-piri csirkét nem találtunk. Végül ettünk valamit, ami ezek után nem is esett jól.
Belváros:itt csak bóklásztunk szinte céltalanul, nekem az egyik kedvenc helyem a Praca do Comercio a folyóparton (egészen elképesztő az az óriási tér közvetlenül a folyóparton, állítólag pont azért tervezték így, hogy a folyón érkező hajósokat lenyűgözze, mindenesetre engem sikerült) Onnan nyílik a Rua Augusta, ami tipikus sétálóutca, a Rossio térre majd a Parque Eduardo VII-re vezet. Újdonságként végigvártuk a sorunkat az Elevador Santa Justa-nál, ami egy műemlék lift, és a használata benne van a napijegyben. A kilátóhoz fent kell venni a jegyet, ezt a Lisboa Card tartalmazza (a mamának pedig integettek, hogy menjen nyugodtan), fantasztikus kilátás nyílik körbe mindenfelé. De aki nem lifttel akar menni, az fel is sétálhat, és a Convento do Carmo felől is megközelítheti a kilátót. Innen elsétáltunk a Rossiora, ahonnan elbuszoztunk a Parkhoz, ami legalább olyan hosszú volt, mint amekkora utat busszal tettünk meg. Itt van egy meleg/hideg/trópusi ház, amit szerettem volna megnézni, de nem sikerült. Viszont a felső végétől busszal elmentünk a Meia Laranja megállóig (= fél narancs, ott is elég jó volt a kilátás), ami csak pár perc sétára van a 28-as villamos felső végállomásától. Erősen ajánlott így megközelíteni, mert láss csodát, volt ülőhelyünk! (pedig a vili olyan aprócska, hogy hihetetlen, kell is, hogy elférjen a szűk utcákban) Valahol a Sé körül szálltunk le, nem mentünk végig, mert megláttam egy éttermet aminek Piri-piri volt a neve!!! Közben találtunk egy kilátót, és természetesen betértünk csirkét enni. Majdnem olyan jó volt, mint Algarve-ban a Fernando's Hideawayben :-)
Sintra:
Ide is elszaladtunk (legegyszerűbb a Rossio-ról kb. 20 percenként induló vonattal). Mivel a férjemmel már voltunk Sintrában (akkor a Pena - = bánat - Palotát és a Mór Várat néztük meg), de magából a településből nem láttunk semmit, így gyalog indultunk el a Quinta da Regaleirába. Elég gyorsan éhes lett a társaság, így beültünk egy kis helyre, de közben elkezdett szakadni az eső. Így ebéd után rohantunk esernyőt és esőkabátot venni. Mivel Sintra hegyen van, így eleve hűvösebb van, mint Lisszabonban, erre sajnos nem voltunk megfelelően felkészülve (különben is jó idő volt mikor elindultunk) Szerencsére azért a Quinta kertjét nagyjából kényelmesen meg tudtuk nézni, minden zöld, bárhol felbukkan egy kút vagy torony vagy barlang, teljesen elvarázsolt hely.Nagyjából záráskor mentünk ki, és fogtunk egy tuktukot, amivel csak a vasútig akartunk lemenni, de aztán a csekély árkülönbséget kihasználva körbevitettük magunkat a városban. Idegenvezetőnk rettentő lelkes volt, vagy egy órán át beszélt folyamatosan, és olyan helyekre elvitt bennünket, hogy el sem hittük. Pl. megállt az erdő szélén, ahol kiszálltunk, és besétáltunk az eukaliptuszok, babérfák és parafák közé (a tök sötétben!), és egyszercsak előbukkant a Pena Palota és a Mór Vár meseszép kivilágításban. Óriási élmény volt. Egy gondunk volt, hogy kockára fagytunk a végére. Visszafelé olyan vonat indult pár perc múlva, ami az Orientére ment, amit nem is bántunk, mert így bementünk a Vasco da Gama-ba vacsorázni. Nem is ettem olyan jót egész úton, mint akkor, a 6 euros leves+ bifana + sangria menümmel :-) Imádom, hogy a portugál plázákban legalább annyi helyi jellegű étterem van, mint a nagy nemzetközi láncok tagjai. És óriási mázlink volt, mert kicsivel a Websummitról kiszabadulók előtt értünk oda, pont a tömeg előtt.
Még úgy egy évet el tudnék szerintem tölteni Lisszabonban, hogy mindent megnézzünk (a környékéről nem is beszélve)
Viszont a lányunk egy kicsit már unta, így megengedte, hogy legközelebb kettesben menjünk, hurrá!!!
Szerintem elég alaposan szoktam felkészülni az útjainkra, de ennyire komoly előkészületet még egy sem igényelt. A szállás kiválasztása is hosszadalmas volt, többek közt a sajátos lisszaboni lakáskérdés miatt, ami árakban már kezd hasonlóan elszállni, mint a budapesti, emiatt 4 felnőttre és 1 gyerekre 3 normális méretű helyiséggel (és ágyakkal) rendelkező lakás megtalálása nem is olyan egyszerű. Ráadásul nem szerettünk volna emeleten lift nélkülit, és valamiféle fűtést is akartunk, mert tudta a fene, hogy milyen idő lesz novemberben (no meg jártunk már úgy - Portoban - , hogy 3 napig szakadt az eső, és a légkondival kellett fűtenünk, hogy megszáradjanak a dolgaink). A belvárosban csupa olyan lakást találtam megfizethető áron, ahol vagy tigrisbukfenccel lehet beugrani az ágyba (mert az egész szoba 1 db ágy), vagy emeletes ágyak vannak az egyik szobában (ennek a felnőttek annyira nem örültek volna), vagy az ötödiken van, lift nélkül. Úgyhogy végül lefoglaltam egy lakást Almadában, a Tejo másik oldalán, ahová komppal lehet átjutni a Cais do Sodré metró/hév megállótól. Nem bántuk meg, nagyon szuper kis helyünk volt, és a kompozást is gyorsan megszoktuk.
A másik hosszas fejtörést az jelentette, hogy mi legyen a belépőkkel és a közlekedési jegyekkel. Egy komplett Excel-tábla sem segített túl sokat, ugyanis gyerekeknek és 65 év felettieknek a látnivalók nagy részébe fél áron van a belépő, a közlekedési eszközökön viszont fizetni kell (illetve ha jól értelmeztem, a helyieknek nem, de több oldalnyi portugál nyelvű adatlapot kell kitölteni hozzá), a Lisboa card-dal egy csomó minden ingyenes vagy olcsóbb, és benne van a közlekedés, plusz nem kell sorban állni, de nem tudtam, hogy ki tudjuk-e használni. Plusz volt még egy "hónap első vasárnapja" is amikor ott voltunk, ilyenkor sok múzeumba amúgy is ingyen lehet bemenni.
Végül az lett a megoldás (mert a tömegközlekedés azért kicsit kacifántos a metróra/kompra/vonatra külön kártyájával, már azt sem tudtuk melyik melyik), hogy a nagyszülők kaptak napijegyet (ebből is több fajta van, vettünk olyat is, amiben nem volt kompjegy, ez 6,4 euro/24 óra, és olyat is, amiben benne volt a kompjegy, ez 9,3 euro/24 óra - ez utóbbit akkor használtuk amikor 3x is kompoztunk azon az időn belül), magunknak pedig 72 órás Lisboa cardot 42 euroért/felnőtt és 22,5 euroért/gyerek, a végén még ezzel ki tudtunk menni a reptérre, és csak kompjegyet kellett mellé venni. Na szóval bonyolultak voltunk kicsit, de végül minden kialakult 😀
Az utat ismét a TAP-pal tettük meg, szokás szerint volt miért felhívnom őket előtte, és aztán még chaten is zaklattam őket, azt hiszem kell még gyakorolnom az online check-int egy kicsit...
Viszont a fedélzeten már minden rendben volt, kivéve, hogy egy szem sütikét adtak összesen enni (nem egészen erre számítottunk, mert eddig nem így volt). Hazafelé a repülőtéren magunknak kinyomtattuk az automatából a beszállókártyát és a bőröndre tehető címkét is, majd felraktuk a szalagra a poggyászt (22 kg volt, soha de soha nem pakoltuk még ennyire tele 😁 mondjuk 5 ember cucca volt benne), aztán nagy nehezen megtaláltuk a biztonsági ellenőrzést (pedig nem is volt olyan régen április) , ahol azonnal áttereltek minket a "priority" sorba, mert volt velünk egy gyerek, a mamáék hozhatták a vizüket, és még az övet sem kellett levenni (bezzeg kifelé a bontatlan kubut is kidobatták velünk - Krétára menet még felvihettük, de ez nagyon emberfüggő, úgy tűnik).
Természetesen most sem sikerült mindent megnéznünk amit szerettünk volna, de legalább van miért visszatérni.
Látnivalók a teljesség igénye nélkül:
Parque das Nacoes, azaz a Nemzetek Parkja, ami 3 megállóra van a repülőtértől - ez volt az első programpontunk. Az Oriente vasútállomás is itt található, ahol le tudtuk pakolni a bőröndöt és a felesleges táskákat egy automata csomagmegőrzőbe (a metróból feljőve bal kéz felé hátra kell elindulni). Onnan átmentünk a Vasco de Gama bevásárlóközpontba, közben találkoztunk a Harry Potter sorozat repülő autójával, ugyanis a város random pontjain ki vannak pakolva mindenféle furcsaságok egy áprilisig tartó kiállítás miatt. A pláza másik végén vannak a kajáldák, ahol jól megreggeliztünk (majd egyszer vacsoráztunk is, Sintrából hazafelé útban, a 6 eurós leves+bifana+sangria menü még mindig verhetetlen). Közben megvettem online a jegyünket az Óceánáriumba (így ugyanannyi kedvezmény van, mint a Lisboa Card tulajdonosoknak, viszont nem kell sorban állni egyáltalán, egy bibi volt, hogy reggel 9-kor már csak a délután 1-kor kezdődő turnusra engedett foglalni). Így aztán mivel időnk, mint a tenger, megcsodáltuk az összes zászlót egyesével, a szemétből készült óriási hiúzt, a folyóparton zumbázókat, és végigsétáltunk a teleférico alatt a távolabbi állomásig, hogy onnan egyenesen az Óceánáriumhoz vigyen bennünket. Még mindig virágzott a murvafürt (leánykori nevén bougainvillea) , és egészen kellemes meleg volt (de hiányzik ez most! ) Szerencsére az Óceánáriumnál is el lehet tölteni az időt, bár a néha pár percig szakadó eső kicsit nehezítette a dolgunkat, de aztán megint kisütött a nap. Van kis tavacska ahol a köveken lehet járni, kis trópusi kert, és az ajándékbolt/étterem is nagyon korrekt, rendes ebédet lehet kapni, természetesen mindenféle halas kajákkal is az étlapon. Itt megpihentünk kicsit, a kislányom még aludt is egyet az ölemben, nagyon fáradtak voltunk, hiszen hajnal 3-ra kellett a repülőtéren lennünk.
A pihenés után újult erővel vetettük be magunkat a mindenféle tengeri élőlények közé, és jól elnézelődtünk vagy 3 órát. A tengeri vidrákat pl egész nap lehetne nézegetni, annyira cukik, már ezért megéri :)
Lisszabonnak ez a része nagyon modern, nagyrészt az 1998-as világkiállításra épült. Most is hasznosítják a területet, amikor ott voltunk, épp a Web Summit nevű, több, mint 70.000 látogatót fogadó rendezvény zajlott. (éreztük is időnként, bár szerencsére napközben nem a városban kóricált ez a rengeteg ember, de amikor hazafelé a repülőtérre menet először éppen csak fel tudtunk préselődni a metróra, majd az Orienténél gyakorlatilag kiürült a szerelvény, az durva volt)
Almada/Casilhas:
ez a Tejo másik oldala, de a hangulat teljesen olyan, mint "odaát". Még a lejtős utcák is stimmelnek. Ahogy leszállunk a kompról, van egy buszállomás, és itt van a villamosok végállomása is. Mi egyiken sem ültünk, mert 5 percre volt a szállásunk gyalog, de elvileg a Cristo Reit (azaz a Krisztus Király szobrot) innen meg lehet közelíteni valamelyik járművel.
Itt látható még kívülről egy tengeralattjáró, belülről pedig a Fernando e Gloria II nevű fregatthajó, amit aznap ingyenesen látogathattunk, de megéri a pár euros belépőt is, nagyon szuper kiállítás van benne! Ez a hajó volt az utolsó, ami vitorlával kelt át Indiába, aztán a 60-as években sajnos leégett, majd (ismét) a '98-as világkiállításra (emlékeztek? Madeirán a Santa Maria másolatát is arra építették) felújították, aztán ide tették a kikötőbe.
A buszpályaudvartól egy sétálóutca vezet feljebb, ami tele van éttermekkel, sörözőkkel, nyáron nagyon hangulatos lehet, de még most is volt aki kiült.
A meg nem nézett helyek listáját gyarapítja az O Ponte Final nevű étterem, ahonnan állítólag meseszép a naplemente, és van ott egy lift is, amivel egy kilátóba lehet jutni. Sokat olvastam róla, de nem volt rá időnk. Hiába van jó idő, azért novemberben már Lisszabonban is korán sötétedik.
A komp egyébként nagyon gyakran jár, kb. 8 perc a menetideje, és mindig volt ülőhelyünk, pedig sokan voltak.
Belém-negyed
Egy napunk elment ezzel is :) a Cais do Sodré -tól számos busz és villamos közlekedik Belém (= Betlehem) felé, itt található több ikonikus pontja is a városnak, mint a manuelin stílusban épült Jeromos-kolostor és Belém-torony, a Felfedezések emlékműve, valamint a Pastel de Belém feltalálási helye a róla elnevezett cukrászdában, amiről algarve-i kalandunknál már írtam (mivel elugrottunk Lisszabonba szavazni)
A fent említetteket csak kívülről néztük meg, bementünk viszont a Tengerészeti Múzeumba (hónap első vasárnapján ez is ingyenes), ahol a felfedezések korától napjainkig tekinthető meg mindenféle karavella és térkép és egyebek, a Jeromos-kolostor túlsó felén. Most volt egy kiállítás Gago Coutinho-ról, aki elsőként repülte át az Atlanti-óceánt az 1920-as években, és egyébként is polihisztor volt. Cserébe viszont az állandó kiállítás nagy része nem volt látogatható átalakítás miatt, így igencsak mérgesek lettünk volna, ha teljes áron megyünk be, bár a hangárban/csarnokban lévő eredeti hajók és repülők még így is lenyűgözőek voltak. Ennek a kijáratánál (ami az eredeti bejárattal szemben van) van egy kis étterem és ajándékbolt, ahol viszonylag normál áron lehet főtt ételt bevinni a szervezetünkbe.
A Belém-toronynál van egy kis park, évekkel ezelőtt egész különleges hotdogot (cachorro quente) ettem itt, volt benne minden.
Hazafelé bementünk a Mercado da Ribeirába, a Time Out Market-re, ami őszintén szólva óriási csalódás volt számomra. 4 éve itt ettem először piri-piri csirkét, akkor is sokan voltak, és drága volt, de most túlárazottnak, és túlzsúfoltnak tűnt. Vagy 30 percet keringtünk, és sem ülőhelyet, sem piri-piri csirkét nem találtunk. Végül ettünk valamit, ami ezek után nem is esett jól.
Belváros:itt csak bóklásztunk szinte céltalanul, nekem az egyik kedvenc helyem a Praca do Comercio a folyóparton (egészen elképesztő az az óriási tér közvetlenül a folyóparton, állítólag pont azért tervezték így, hogy a folyón érkező hajósokat lenyűgözze, mindenesetre engem sikerült) Onnan nyílik a Rua Augusta, ami tipikus sétálóutca, a Rossio térre majd a Parque Eduardo VII-re vezet. Újdonságként végigvártuk a sorunkat az Elevador Santa Justa-nál, ami egy műemlék lift, és a használata benne van a napijegyben. A kilátóhoz fent kell venni a jegyet, ezt a Lisboa Card tartalmazza (a mamának pedig integettek, hogy menjen nyugodtan), fantasztikus kilátás nyílik körbe mindenfelé. De aki nem lifttel akar menni, az fel is sétálhat, és a Convento do Carmo felől is megközelítheti a kilátót. Innen elsétáltunk a Rossiora, ahonnan elbuszoztunk a Parkhoz, ami legalább olyan hosszú volt, mint amekkora utat busszal tettünk meg. Itt van egy meleg/hideg/trópusi ház, amit szerettem volna megnézni, de nem sikerült. Viszont a felső végétől busszal elmentünk a Meia Laranja megállóig (= fél narancs, ott is elég jó volt a kilátás), ami csak pár perc sétára van a 28-as villamos felső végállomásától. Erősen ajánlott így megközelíteni, mert láss csodát, volt ülőhelyünk! (pedig a vili olyan aprócska, hogy hihetetlen, kell is, hogy elférjen a szűk utcákban) Valahol a Sé körül szálltunk le, nem mentünk végig, mert megláttam egy éttermet aminek Piri-piri volt a neve!!! Közben találtunk egy kilátót, és természetesen betértünk csirkét enni. Majdnem olyan jó volt, mint Algarve-ban a Fernando's Hideawayben :-)
Sintra:
Ide is elszaladtunk (legegyszerűbb a Rossio-ról kb. 20 percenként induló vonattal). Mivel a férjemmel már voltunk Sintrában (akkor a Pena - = bánat - Palotát és a Mór Várat néztük meg), de magából a településből nem láttunk semmit, így gyalog indultunk el a Quinta da Regaleirába. Elég gyorsan éhes lett a társaság, így beültünk egy kis helyre, de közben elkezdett szakadni az eső. Így ebéd után rohantunk esernyőt és esőkabátot venni. Mivel Sintra hegyen van, így eleve hűvösebb van, mint Lisszabonban, erre sajnos nem voltunk megfelelően felkészülve (különben is jó idő volt mikor elindultunk) Szerencsére azért a Quinta kertjét nagyjából kényelmesen meg tudtuk nézni, minden zöld, bárhol felbukkan egy kút vagy torony vagy barlang, teljesen elvarázsolt hely.Nagyjából záráskor mentünk ki, és fogtunk egy tuktukot, amivel csak a vasútig akartunk lemenni, de aztán a csekély árkülönbséget kihasználva körbevitettük magunkat a városban. Idegenvezetőnk rettentő lelkes volt, vagy egy órán át beszélt folyamatosan, és olyan helyekre elvitt bennünket, hogy el sem hittük. Pl. megállt az erdő szélén, ahol kiszálltunk, és besétáltunk az eukaliptuszok, babérfák és parafák közé (a tök sötétben!), és egyszercsak előbukkant a Pena Palota és a Mór Vár meseszép kivilágításban. Óriási élmény volt. Egy gondunk volt, hogy kockára fagytunk a végére. Visszafelé olyan vonat indult pár perc múlva, ami az Orientére ment, amit nem is bántunk, mert így bementünk a Vasco da Gama-ba vacsorázni. Nem is ettem olyan jót egész úton, mint akkor, a 6 euros leves+ bifana + sangria menümmel :-) Imádom, hogy a portugál plázákban legalább annyi helyi jellegű étterem van, mint a nagy nemzetközi láncok tagjai. És óriási mázlink volt, mert kicsivel a Websummitról kiszabadulók előtt értünk oda, pont a tömeg előtt.
Még úgy egy évet el tudnék szerintem tölteni Lisszabonban, hogy mindent megnézzünk (a környékéről nem is beszélve)
Viszont a lányunk egy kicsit már unta, így megengedte, hogy legközelebb kettesben menjünk, hurrá!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése