Puglia gyerekkel

1 héttel tervezett szigetvári kirándulásunk előtt hirtelen felindulásból inkább Bariba foglaltunk repülőjegyet, szállást pedig Polignano a Mare-ba. A kislányom már egy ideje rágta a fülünket, hogy ő is akar repülni, ráadásul a szülinapja is most volt, szóval minden adott volt egy jó kis dél-olasz kiránduláshoz :) 

Bari repülőtere odafelé 55 percnyi útra volt, nagyjából tovább tartott a beszállás. Kivételesen adtunk fel bőröndöt, mint kiderült, 1500 Ft (vagy 5 Euro) ellenében a kiírt check-in pult nyitás előtt is használható - esetünkben 8:35-től volt nyitva, mi meg már 7:40 körül ott voltunk, és mivel az égvilágon semmit nem csekkoltak éppen a pultban ülő hölgyek, megkérdeztük lehet-e, és lehetett. (Mondjuk fejenként ennyi az ára, szóval ha nem csak 1 bőröndünk van, illetve gyerek nélkül meggondoltuk volna) 

A biztonsági ellenőrzésnél nem kellett tekeregnünk (leányom legnagyobb bánatára), beengedtek minket külön, így gyorsan bent találtuk magunkat a tranzitban. Üdítő látni, hogy végre elkészült a nagy és szép új utasmóló, aminél a legnagyobb gépek is meg tudnak állni, így rögtön lehetett nézelődni :) 

Viszont egy nagy feketepont a Budapest Airportnak amiért a játszótér egy bekerített, üres "dühöngő". Szegény lánykámnak beharangoztuk, hogy milyen szuper játékok lesznek, erre teljesen üres volt. (nyilván majd pótolják na de na)

A birkakarám még mindig szörnyű, ráadásul éppen jeges eső esett amikor szálltunk be a gépbe. Most éppen a kis gurulós bőröndöket a beszállás előtt elveszik, és beteszik a gépbe. A mi hátizsákjainkkal senki nem foglalkozott, csak annyit kértek, hogy mindenkinél 1 db csomag legyen (mármint akinek nincs priority-je, nekünk most nem volt) 3 nap múlva új szabályozás lép életbe, úgyhogy legközelebb újra megtanuljuk a rendet.

Bariba az út gyors volt, a kapitány kicsit halloween-es hangulatban egyszer belehörgött valamit a mikrofonba, nagy röhögés követte.

Leszállás után gyorsan megkaptuk a csomagot, majd elindultunk megnézni a városba tartó busz/vonat/bármi menetrendjét, illetve mosdóba. Nahát itt jött az első meglepetés, miszerint nincs ülőke a wc-n. Szegény gyermekem így tartogathatta a dolgait, mert én bizony meg nem tartom a porcelán fölött a 18 kilóját.

Szokás szerint a buszhoz ellenkező irányba indultunk el (a busz és a vonat is kb 40 perc múlva indult menetrend szerint), aztán visszafordultunk -a terminálból kifelé bal kéz felé kell menni- és éppen beállt egy 16-os busz, amire utolsókként felfértünk. Jegyet nem hagytak venni, csak legyintettek, és már indultunk is, pedig menetrend szerint ez is sokkal később ment volna. Ja, és csak hogy más ne legyen ilyen tudatlan, mint mi, a Plaza del Moro az a vasútállomás, de ez a végállomás, szóval nehéz eltéveszteni. Az állomáson rögtön vettünk jegyet az automatából, könnyű használni, kiírja melyik vonatra kell szállni (bár azt nem tudom, hogy mi történik, ha az ember lekési azt, amelyiket megadta), szerintem teljesen érthető. Gyerekeknek Pugliában 10 éves korig ez, a reptéri vonat, és a busz is ingyenes! Polignanoba az út kb. fél óra, és 2,5 Euro/felnőtt. A jegyet felszállás előtt érvényesíteni kell a kis zöld dobozoknál.

A szállásunk a Casa Lilla volt, könnyen megtaláltuk, érkezéskor küldtem egy sms-t az emberkének, és mire a vasúttól odaértünk, ott is volt egy hölgy. A lakás meseszép, a tetőterasz csúcsszuper, mindenhez közel van, tágas, van dugóhúzó, sörnyitó, szóval tökéletes volt. 

Aznap próbáltunk egy boltot keresni, végül a vasúttól nem messze volt egy, mellette egy italnagykerrel, ahol érdemes a helyi sört, a Perronit beszerezni például.

A boltok tekintetében érdemes arra számítani, hogy olyan délután 2 és este 6 között sem enni nem adnak, sem más üzlet nincs nyitva, szóval az átlag magyar, aki jól bekajál reggelire, aztán 3 körül megéhezik, hát az bizony hoppon maradhat könnyen. Az óvárosokban azért nyitva vannak a többnyire puccos éttermek, de sok helyen láttam kiírva, hogy "we have lunch" szóval még ez sem annyira egyértelmű...mi érkezés után egy kis bisztróban ettünk pucciát (ez ilyen pita+kenyér szerelemgyerek lehet) és pizzát, na ez meg este nem volt nyitva.

No de a látnivalók:

Bari

Ide visszajöttünk vonattal ( a kaller bácsi leszidott bennünket, mert utolsó pillanatban szálltunk fel, majd közölte, hogy amúgy a gyereknek nem kell jegy, cuki volt) majd az állomásnál lévő turista infónál (véletlenül nem volt nyitva :P) lefényképeztük a várostérképet, azzal csámborogtunk. Az állomás környéke nem túl szívderítő, pedig több szép park is van arra, illetve egy egész utca autókölcsönzőkkel. Ez volt az egyetlen olyan rész, aminél megfordult a fejemben, hogy gyerekkel talán nem kellett volna idejönni. Az óváros, a kikötői sétány viszont abszolút kárpótolt, nagyon hangulatos helyeken jártunk. A várban nem voltunk benn, ide 9 Euro lett volna a belépő fejenként, viszont a Szt. Miklós templomba néhány percre benéztünk, ez komoly görögkeleti katolikus zarándokhely. Ebédre focacciát szereztünk egy pékségben, sajnos a nevére nem emlékszem, de tele volt helyiekkel, ezért is mentünk be. Sorszámot kell húzni, aztán csak annyit kérdeznek, hogy mennyit kérsz, és már adják is frissen a sütőből. Mi csak egyet kértünk, 2 euroért, megettük egy hangulatos terecskén, ennél jobb nem is kell :) Volt még szintén 9 euroért kilátó (beszéltünk olyannal, aki volt fenn, azt mondta, nem érte meg annyira), játszótér a tengerparton és parkban is, és tengerparti sétány is. Ez is nagyon hangulatos, de a víz messze itt volt a legkoszosabb a környékben. Gyalog, 1 nap alatt bejárható.

Polignano a Mare

Előző este olvastuk, hogy a drága vasutasok sztrájkolni fognak, így nem is volt kérdés, hogy akkor maradunk a fenekünkön a kis városkánkban. Bejártuk a karácsonyi díszekkel felszerelt óvárost (ezt így most applikálták fel, október végén, kissé fura látvány), megnéztük a híres strandot - itt dél körül még alig voltak, a Nap is akkor kezd odasütni, de gyűltek az emberek. A víz kristálytiszta és nagyon hideg, a strand pedig teljesen fapados, se mosdó, se zuhany, csak kilátás van :) a viadukton túlra keveredve találtunk egy panzerottist, a klasszikus paradicsomos-mozarellás 2 euro, és talán 5 a legdrágább (ez ilyen töltött lángos-féleség, csak nem olyan olajos), ide vissza is tértünk, mert nagyon finom volt. A város szülötte Domenico Modugno, aki a Volare-t énekelte/szerezte, az ő szobra a strandon túl található a parton. Ott is lehet napozni (bár free beach tábla van, úszni tilos). Tovább sétálva még egy pár (zárva lévő) éttermet láttunk, és néhány strandoló emberkét.
Aznap volt szerencsém olvasgatni kicsit olvasgatni a teraszon, aztán megint sétáltunk egyet az óvárosban, és kerestünk egy pizzériát, ahol 3 db (nekünk normál, nekik kicsi) pizza és 2 sör 20,5 Euro volt.
Estére a viaduktot lezárják az autók elől, sétálóutca lesz belőle, és mindenki kint van, a helyi idősek bottal, a turisták sétálnak a panzerottival (direkt olyan a csomagolása, hogy lehet menet közben enni), imádtuk.

Alberobello
Világörökségi helyszín, ezért nagyon boldog voltam, hogy eljutottunk (kulturális turizmust tanultam, csak ragadt rám valami :) ). Előzetesen nem sok jóval kecsegtetett az internet, mondván Polignanoból vissza kell vonatozni Bariba (fél óra), és onnan még vagy másfelet Alberobelloba. No mi átmentünk Monopoliba (5 perc vonattal), és a vasútállomással szemben lévő turista infónál megkérdeztem, hogy nem-e esetleg van oda busz  - térképen ugyanis Monopolihoz lényegesen közelebbinek tűnt - . A hölgy pedig rávágta, hogy dehogynem, 30 perc múlva indul, 11-kor :) addig játszótereztünk, majd felszálltunk a buszra kb hatan összesen (az ára 2,8 Euro/fő, gyerekeknek ez is ingyenes). Az út nagyjából egy hullámvasúthoz hasonlít, ne üljön előre aki teheti, mert akkor látni fogja, hogy a sofőr bácsi egyik kézzel telefonál, a másikkal vált. 80-nal, a hegyi utakon. Fényképezni nem mertünk (én még inni sem, tuti elharaptam volna a szám), de a kilátás sokszor gyönyörű volt, viszont azért örültünk amikor kb 40 perc múlva kitett minket egy teljesen jellegtelen út szélén, mondván innen induljunk balra, majd megtaláljuk a trullókat. Ezek habarcs nélkül épült kis házikók, nagyon érdekesek. Elbóklásztunk 1-2 órát, az egyik lenti fagyizóban szerettem volna fagyikelyhet enni, erre közölték, hogy ja azt csak este csinálnak. Hát ilyenekre lehet számítani. Gasztronómiailag nem derítettük fel a városkát, a domb alján lévő pékséggel valószínűleg jobban jártunk volna, mint később a kávézóval ahová bementünk (de ott meg mosdó nem volt, mármint a pékségben)
Már kisétáltuk magunkat, és éppen elkezdtünk tanakodni, hogy mi a csodát csináljunk 15:30-ig amikor visszafelé indult a busz, amikor kiszóltak mellőlünk egy autóból magyarul, hogy "helló, Polignanoba megyünk, elvigyünk titeket?" jajj hát el sem tudom mondani, mekkora örömet okoztak vele, bár végül Monopoliba kértük a fuvart, hiszen abból alig láttunk még valamit. Innen is nagyon köszönjük még egyszer, ha esetleg olvassátok!

Monopoli

A kikötő és a strand közvetlenül az óváros mellett van, elég jól néz ki, de valahogy Polignanonál sterilebb talán, nem fogott meg annyira, bár egynek ez is cuki. Nagyon érdekesek az életnagyságú fotók, amikbe lépten-nyomon belebotlottunk, egy különleges tárlatnak a részei, ami a 20. század elején élt embereket hozza közelebb. Itt ismét belefutottunk abba, hogy délután nem szabad éhesnek lenni, csak az óvárosi drága éttermek voltak nyitva, semmi egyszerűbb. Végül már kimentünk az óvárosból egy nagy térre, ahol az egyik kis utcában találtunk egy helyet, amit 5 perc múlva zárt. Vettünk egy adag kaját (nem volt már nekik több), és elmentünk mosdóba. Onnan már nem volt kedvünk visszamenni az óvárosba, inkább elindultunk haza. 

A hazafelé út kicsit hosszabb volt, vasárnap lévén csak 9.10-kor volt vonatunk Poliganoból Bariba (a 

géphez meg csak 11:25-re kellett kiérni), és ki akartuk próbálni a hévet ami kimegy a reptérre (mivel a 16-os busznak, amivel befelé mentünk, fogalmunk sem volt a menetrendjéről). A hév 10:49-kor indult, és az égvilágon semmi nem volt sehol kiírva, mindenki kérdezgette, hogy ez megy-e a reptér felé, a kijelzőkön reklám ment és "üdv a fedélzeten" felirat, de legalább szólt a zene. Szerencsére azért a reptérnél ki volt rakva a tábla.Ez amúgy 5 Euro/fő, gyereknek itt sem kell fizetni (ez nekünk nem derült ki, szóval nem mertünk automatából jegyet venni, de legközelebb simán) A repülőtéren bepróbálkoztunk két original csomagolásos szívószálás üdítő felvitelével, szerencsére megengedte a bácsi. Itthon vettem észre, hogy lapult még nálunk kis kiszerelésű naptej és kézfertőtlenítő is, a megengedett bezacskózott folyadékok mellett. Remélem, hogy a valóban veszélyes dolgokat azért kiszúrják...A check-in pultunk a 18-20 volt, némileg meglepő módon a 19 nem volt köztük, így volt számozva. Lehet, hogy az nincs is? :)  Belül tágas és világos a reptér, több étteremmel és duty free-vel, és sok ülőhellyel. A végén kis gyereksarok is ki van alakítva, interaktív kijelzős játékokkal. Nekünk pont jó volt, ameddig vártunk a beszállásra. Mivel késett a gép, így volt időnk bőven sorban álldogálni, a beszállást megcsinálták, de még szálltak le az utasok, amit egy üvegen keresztül nézhettünk, aztán végre végre mi is leülhettünk a helyünkre. A felszállás olyan oldalszélben történt, hogy ide-oda himbálóztunk, csak pislogtunk egymásra némán a férjemmel, miközben gyermekünk élvezkedett, ő ugyanis imádta az egészet :)



Összességében nekem pozitív csalódás volt Dél-Olaszország ezen csücske, sokkal jobban odafigyelnek a mozgáskorlátozottakra (minden játszótéren kerekesszékes hinta, a repülőhöz rámpa volt tolva, nem lépcső, a vasútállomásokon ingyenesen kérhető segítség, működő liftek), a szelektív szemétszedésre, és gyönyörűen megművelt földeket láttunk mindenfelé, dolgos népeknek tűnnek az ottaniak.Összesen kétszer akartak nekünk eladni valamit (az egyiknél zokni volt és öngyújtó), a játszótéren csacsogtak hozzánk a gyerekek, szóval jó élmény volt. Mehetünk vissza ide is :)
Persze a közlekedés olaszos, a zebra, a piros lámpa dísznek van, autót bérelni nem mertünk, városokban szerintem nem is érdemes, vonattal eljutottunk ahova akartunk, ebbe a pár napba sokkal több úgy sem fért volna. De maradt még felfedezni való bőven.

Ui: következő repjegyek megvéve, nem bírok magammal...

Szentendrei gyors

Múlt hétvégén kicsit elruccantunk Szentendrére, fő célunk a Városi Tömegközlekedési Múzeum volt a HÉV végállomás mögött, de mivel szokás szerint nagyon későn szedtük össze magunkat, így mire odaértünk (volna) addigra a család 2/3-a éhen akart halni. Így inkább a belvárossal kezdtünk, és később mentünk múzeumozni. Itt is változott a parkolás amióta voltunk, kialakítottak egy nagyobb parkolót a "sor" előtt, ahol 280 Ft/óra díjért lehet álldogálni (beljebb 360 Ft/óra), és jórészt lezárták az átmenő forgalom elől a sétányt. Ez a külső parkoló teljesen megfelelő távolságra van mindentől, csak egy járda hiányzik az út oldalából, vagy egy zebra a másik oldalra, ahol van járda. 
Nem sok esélyt láttunk nyugiban étteremben üldögélésre, így inkább a lángosost vettük célba, ahol megkóstoltuk az elzászi csülkös lángost (igen, ilyen létezik). Nem rossz találmány...
Utána egy séta, és egy fagyi - meglepően sok fagyizó van egymás mellett a főtérnél, tuti mindenki talál kedvére valót. A part kialakítása szerintem sokkal jobb lett így, nyitottabb, szellősebb, de a mobilgátat bármikor fel tudják húzni. 

A csücsökben pedig nagyon hangulatos kis üvegtigrises kiülős helyet csináltak napozószékekkel, és vasárnap délután nekem kicsit túl hangos pszichedelikus elektro zenével ,vagy valami ilyesmivel. 

Egy kis pihi után elindultunk a múzeumba, amiről tudni kell, hogy csak október végéig van nyitva, hiszen elég nagy része szabadtéren található. A nyitva tartás szerint 5-ig látogatható, ránk 16:05-kor már ránk szólt a pénztáros néni, hogy jó későn jöttünk, ugyanis 3/4 5-ig lehetnek csak bent a látogatók. Ennek ellenére bementünk, végigrohantunk, aztán mosdóba menet konstatáltuk, hogy a benti termek már zárva vannak fél 5-kor. Végül a férjem kikönyörögte, hogy azt is megnézhessük, így ott is rohantunk egy kört. Legközelebb korábban megyünk az tuti, mert rengeteg látnivaló van, az egész Nagy-Magyarország kötöttpályás járműveit bemutatják a 4-5 teremben.
Érdemes megnézni, gyerekkel és anélkül is (hogy el is tudjuk olvasni a kiírásokat 😉)

Nyár gyerekkel, rekkenő hőségben

A címadás nem véletlen, nagyjából azzal telt a nyarunk, hogy hol itt, hol ott csobbantunk. Jártunk a szokásos "nyuszis szállodában" Gyenesdiáson, Balatongyörökön egy vadiúj apartmanban, és Csongrádon a Körös-torokban, ahová csak átruccantunk Szentesről. A kirándulási tervek mind dugába dőltek, mert csak és kizárólag pancsolásra alkalmas 35 fokok tomboltak.

(disclaimer: nem én vagyok a béna, hanem a blogspot, nem engedi átszínezni az első bekezdést. Mindjárt agyvérzést kapok :D )

Viszont a györöki strand gyönyörű, gyerekkel maximálisan ajánlott, szerencsések még strandkönyvtárat is találnak (ez az egyik kedvenc szolgáltatásom mostanában, bár csak irigykedem egyelőre, de eljön még az én időm!). Viszont a bejáratnál a sor baromi hosszú, ezért ha tudjuk, hogy napokig csak oda megyünk, érdemes többnapos belépőt váltani, és így csak egyszer kell sorban állni. A büfék és éttermek száma n+1, van gyerekmedence is (mondjuk annak kb 22 fokos volt a vize), strandröplabda-pálya, és szuper játszótér. A gyerekeknek 2 öböl is ki van alakítva, az egyik egész nap napos, a másiknál 4 körül már árnyékban lehet homokozni.

Balatongyörök, a strandról nem csináltam képet :(

A csongrádi Körös-torok örök szerelem, cirka 32 éve járunk oda, most csodálatos part és nagyon kellemes víz fogadott bennünket. Ami újdonság a korábbi évekhez képest, hogy nem a bejáratnál kell fizetni a parkolásért, hanem automata van, és kialakítottak egy nagy parkolót is. Egész napra 800 Ft a parkolás/személyautó. A mosdó-kérdés továbbra is kissé kritikus, vannak a kinti ingyenesek, nem túl jó állapotban, és van a Holiday udvarán 150 Ft-ért a tisztább(nak tűnő). A poén, hogy mindegyiket ugyanaz takarítja, illetve az ingyeneset nyilván csak pianóban, a másikat meg rendesen. Tavaly még a gyerkőcnek nem kellett fizetni, idén már igen (így költöttünk többet pisilésre mint parkolásra, kb :D)
Kajafronton sem sokkal jobb a helyzet, illetve választék van, de hétvégén óriási sorok is. A lángosos állítólag benne van az első 10-ben az országban, szóval megéri a sor. Mögötte a halas is igen kiváló az elfogulatlan tesztelők szerint, a többi meg hát, büfé :) viszont lehet kapni Szentandrási söröket, csapolva is, illetve ha valakinek van kedve megmászni a tűzforró lépcsőket akkor kilátóba menni, ahonnan meseszép a kilátás. Idén nem voltunk fent, de tavaly és előtte is megmásztuk :) 

nekem a Tiszapart a Riviéra 💓

Állatkert

Végre megérkezett a jó idő (mármint a 35 fok árnyékban), kicsi lányunknak pedig névnapja volt, így gondoltuk kiruccanunk az Állatkertbe. Hosszasan tanakodtunk előtte, mert nem csak hőségriadó volt, hanem felhőszakadásra is figyelmeztettek, na de mégsem akartunk a meleg lakásban ücsörögni, így végül csak nekiindultunk. És milyen jól tettük, ugyanis a legutóbbi átalakítások óta meglepően sok fedett hely van az állatkertben, rosszabb időben is élvezhetővé téve a látogatást. A parkolás viszont annak ellenére még mindig neuralgikus pontja a dolognak, hogy Budapest fele valószínűleg strandolt aznap. Remélhetőleg a Városliget megújulásával ez is rendeződni fog. A pénztáraknál nem volt nagy sor, máshol is elfértünk, illetve lehet előre is jegyet venni a jegymester.hu-n, ha ki szeretnénk hagyni a sorban állást.
Sokszor voltunk már az állatkertben, 2-3 évvel ezelőtt bevallom nem volt túl nagy szám, most viszont pozitívan csalódtam. A Nagyszikla belsejét megtöltötték élettel, 3 szintes interaktív kiállítás van benne, a Lepkekert és az óriásvidrák helye csudajó, 3 különböző játszótér is van, plusz a Holnemvolt Vár, ami a régi Vidámpark egy részén található. Az állatkerti belépő oda is jó, átkerültek az állatsimogatók, és ott is van egy óriási játszótér. A műemlék körhinta megmaradt (látogatható, de felülni nem lehet), és van több másik körhinta is a kicsiknek. Ezen kívül épült egy óriási játszóház, vannak kézműves foglalkozások, sünispotály (sajnos pont nem üzemel), szóval itt is el lehet tölteni néhány órát. Az állatkertben az egyik legnagyobb élmény a pancsoló elefánt volt, és a puszilkodó jegesmedvék, plusz ugye a csodálatos, műemlék épületek. Ja és kis túlzással amelyik állat nem aludt, az khmm szerette egymást 😀
Az állatkert honlapja egyébként (számomra) meglepően informatív, a története és a jövője is érdekesen le van írva.

 Óriásvidra 💓

 Dúl a szerelem  💘

 Egy kupac GUNDI

 Fáni és műemlék

 Körhinta - hát nem meseszép?!